Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)

Harmadik könyv. A malaszt működése bensőnkben és gyümölcsei

mi, pedig folyton élünk vele s nélküle semmit sem látunk. Bár a testekben van, mégis valami szellemi is rejlik benne, mert nincs helyhez kötve, mindenhova kiterjed, áthatol a testeken és az egész természetet élteti.

Hasonló módon működik a malaszt a teremtett lélekben. Teremtett lény ugyan, még is van benne Istennel rokon vonás, mert az isteni természetnek és dicsőségnek kifolyása. A malaszt kifürkészhetetlen a maga szépségében és fönségében, hasonló az isteni természethez, mely szintén felfoghatatlan, jóllehet mindenütt jelen van és mindenhol megnyilatkozik.

6. Nincs elég szavunk a napfény kiválóságainak méltó jellemzésére, de sokkal szegényebbek szavaink, ha a malaszt kincseinek bőséges gazdaságáról akarunk szólani.

A fényt mindenki csodálattal szemléli, a természet- tudós csodálkozva vizsgálja, a költő az elragadtatás hangján zeng róla. A világ szépségének, az ég mosolygásának, a természet virulásának, a szem gyönyörűségének, a lélek nyugalmának, Isten képmásának, éltető erőnek és a mindenség díszének nevezik.

Főképen azért magasztalják, mert a teremtett világnak első ékessége volt és elűzte a világot betöltő éjjeli sötétséget. Az első teremtmény volt, melyet a megelégedés hangján jónak mondott a Teremtő.

A malasztban azonban kiválóbb és csodásabb mértékben találjuk meg mindazt, a mi a világosságot előttünk oly magasztossá és kellemessé teszi.

A világosság eleveníti meg előttünk a színeket. Világosság nélkül mindenre halotti sötétség borulna.

HARMADIK KÖNYV 249