Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)

Harmadik könyv. A malaszt működése bensőnkben és gyümölcsei

244

AZ ISTENI MALASZT FENSÉGE

imával, példával és áldozattal folyton bensőségesebben simuljunk Krisztushoz és a Szentlélekhez.

Vegyük ki így részünket ama nagy mű megalkotásában, mely célja az egész teremtésnek, hogy «Isten legyen minden mindenekben».1

16. Fáradozzunk Isten országának megteremtésén, s bőséges jutalmunk a boldog mennyei élet lesz.

«Szenvedésektől megviselt szegényes szívünk — mondja szent Anzelm — alig bírja majd elviselni Isten mennyei országának boldogító örömeit.

Örömöd kétszeres, ha a boldogságot nem egyedül élvezed, hanem megosztod barátoddal, kit úgy szeretsz, mint önmagadat. Nemcsak saját, hanem kedveseink boldogságának is tudunk örülni, és örömünk annál nagyobb, mennél többen részesülnek szeretteink közül ugyanabban a boldogságban. Ha pedig a ma- laszt szeretett társainkká teszi az angyalokat és embereket, akkor megszámlálhatatlan társunk boldogsága számunkra végtelen boldogság forrása lesz, mert boldogságuknak ép úgy tudunk örülni, mint a magunkénak.

Saját boldogságunk is már túláradó örömmel tölti el szivünket, de örömünk szinte elviselhetetlenné fokozódik, ha látjuk, hogy mennyien részesei ugyanazon boldogságnak.

Mindenki oly mértékben örül a más javán, a mily mértékben őt szereti. Istent pedig a másvilágon önmagunknál és másoknál jobban szeretjük, jobban is fogunk örülni boldogságán, mint a magunkén és másokén.

1 Kor. I. 15, 28