Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)

Második könyv. Magasztos és titokzatos összeköttetésünk Istennel, melyet a malaszt eszközöl

232

AZ ISTENI MALASZT FENSEGE

sokkal bensőbb összeköttetésben, a mennyiben Istennel egy lénybe olvadunk.

4. Mindezeket némikép megvilágítja Alexandriai szent Cyrill,1 midőn azt tanítja, hogy Isten a Szent- háromságban levő egység mintájára kétféleképen egyesíti önmagával az embert: a lélek egységében Isten fiának isteni természetével és a test egységében emberi természetével. Isten fia emberi lényegénél fogva titokzatos testének részeivé alakít bennünket és lelkünket egy lélekké akarja tenni istenségével nemcsak látszólag, hanem tényleg és igazán.2

5. Tekintsük tehát először egyesülésünket Krisztusnak szent emberségével.

Azt mondja róla Aranyszájú szent jános:3 mi az Apostol tanítása szerint sokan egy kenyér és egy test vagyunk. Keveset mondanék, ha részesedésről, sőt ha közösségről beszélnék. Magának Krisztusnak szent teste vagyunk. Mert mi a kenyér az oltáron, ha nem Krisztus teste ? És mivé alakulnak át azok, kik magukhoz veszik? Krisztus testévé, de nem több, hanem csak egy testté. A kenyérben a buzaszemek egymástól meg nem különböztethetők, bár lényegük továbbra is megmarad. Mi is oly szorosan egyesülünk egymással, mint a megőrölt és egybegyúrt búzaszemek a kenyérben, mert mindnyájan egy és ugyanazon kenyérből táplálkozunk. Ezért teszi hozzá még az

1 Cyrill. Alex. 1. c. 1. 11, c. 11. 12. (Migne PP. Gr. LXXIV, 557 b és köv. ; 564 c, d).

2 Harphius, Theol. myst. 1. 1, p. 1, c. 5 (ed. Rom. 1586), p. 16 és köv. ; 1. 3, p. 2, c. 15, p. 706 és köv.

3 Chrysost., In 1 Cor. hóm, 24, 2.