Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)

Első könyv. A malaszt lényege

20

AZ ISTENI MALASZT FENSÉGE

múlandó dolgokra és szent Ignáccal szinte így fogunk fölkiáltani: «Mennyire utálom a földet, ha az egekre nézek».1 Igen, tanuljuk meg csodálni és nagyrabecsülni a malasztot. Mert Aranyszájú szent János azt mondja: «A kit elragad a malaszt, az hűséges gondozással ápolni is fogja».2

7. Rajta tehát, fogjunk hozzá Isten segítségével «az ő kegyelme dicsőségének magasztalásához».3 És Te nagy és jóságos Istenünk, világosság és irgalmasság atyja, kitől «minden jó adomány»4 5 származik és a ki «megáldott minket minden lelki áldással, mennyei adományokkal Krisztus által, a mint választott minket ő benne a világ teremtése előtt, hogy szentek legyünk és feddhetetlenek az ő szine előtt a szeretet által» A add nekünk a bölcseségnek s értelemnek Lelkét, a ki megvilágosítsa szivünket, hogy tudjuk, «mi az ő hivatásának reménye és mi gazdagsága van az ő öröksége dicsőségének a szentekben».6 Adj nekem világosságot és erőt, hogy szavaim meg ne szentségtelenítsék malasztodnak ajándékát, melylyel az embereket királyi családodba fölfogadod.

Jézus Krisztus, te a mi Megváltónk, az élő Istennek fia tekintsd szentséges véredet, váltságunk drága árát és hallgasd meg kérésemet! Add, hogy e drága áron szerzett malaszt megbecsülhetetlen értékét helyesen

1 Picinelli, Mundus symbolicus 1. 4, n. 169.

2 Chrysost, In Ephes. homil. 1, n. 3.

3 Efez. 1, 6.

4 Jak. 1, 17.

5 Efez. 1, 3—4.

6 Efez. 1, 18.