Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)
Második könyv. Magasztos és titokzatos összeköttetésünk Istennel, melyet a malaszt eszközöl
222 AZ 1ST El'll MALASZT FENSÉGE egész örökkévalóságra a menny uralkodójává fog tenni. 16. Hogy pedig hűségesen kitarts mennyei jegyesed szeretetében, fontold meg ama fönséges szavakat, melyeket szent Ágnes, Jézusnak halálig hűséges jegyese mondott, a midőn hűtlenségre akarták csábítani: «Már másnak vagyok arája. Eljegyeztem magam annak, kinek az angyalok szolgálnak, kinek szépségét nap és hold csodálja, kinek anyja szűz, és atyja nem ismer nőt. Értékes drágakövekkel, megbecsülhetetlen gyöngyökkel ékesített föl engemet. Jegygyűrűjével hűséget ígért nekem, számtalan ékszerrel ajándékozott meg. Teste már egyesült az enyémmel, tejet és mézet szívtam szájából, és vére pirosította orcámat. Ha őt szeretem, szeplőtelen vagyok, ha őt érintem, tiszta vagyok, ha őt fogadom be, szűz vagyok. Csakis neki őrizem meg hűségemet, neki adom át magamat teljesen, szivem, lelkem egész bensejéből». TIZENEGYEDIK FEJEZET. A malaszttal részt nyerünk Isten országában és uralmában az összes teremtmények fölött. 1. A malaszt lelkünket nem csupán Istennel, az ég és föld királyával jegyzi el, hanem még a teremtés királynőjének méltóságával is fölékesíti. «Ha az Isten még tulajdon fiának sem kedvezett, hanem mindnyájunkért adta őt, hogyne ajándékozott volna ő vele nekünk mindeneket is» — mondja az Apostol.1 De még több 1 Róm. 8, 32.
