Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)

Második könyv. Magasztos és titokzatos összeköttetésünk Istennel, melyet a malaszt eszközöl

220

AZ ISTENI MALASZT FENSÉGE

gyümölcs öregbíti, fokozza úgy jegyesének szerelmét, mint saját biztonságát is. Az anya minden egyes gyermekében házassága támaszát, anyai méltóságának, férje szerelmének és vonzalmának zálogát látja. De sokkal inkább elmondhatjuk ezt azon frigyről, mely Isten és a lélek között áll fenn, mert a lélek termékenysége ki nem merül, sem szépsége, sem ereje nem csökken, hanem szülötteitől, jócselekedeitől mindig újabb erőt nyer. Ezeknek szaporodtával és gondozásával mindig erőteljesebb, virágzóbb és Istennek tetszőbb lesz. Azt mondja ugyanis Izaiás próféta : «Akkor támad föl, mint hajnal a te világosságod és gyógyulásod hamarább jő, és orcáid előtt fog menni igazságod, és az Úr dicsősége fölveszen téged és leszesz, mint az öntözött kert és a vízforrás, melynek vizei nem fogynak el.»1

14. Ha azonban a lélek nemcsak a malaszt révén lesz isteni vőlegényének jegyese, hanem termékenységével is méltóvá teszi magát jegyeséhez, akkor Isten már ebben az életben is oly bensőleg egyesül és oly kedvesen érezteti vele isteni közelségét, hogy már itt élvezzük a végtelen jóságot és édességet, jegyesünk kegyelmét és hűséges szeretetét, melyről az írás mondja, hogy a félelmet kiűzi.2

Nem mintha a lélek olykor-olykor el nem veszítené gyermeki tiszteletét Ura és Istene iránt,3 nem mintha már földi életében teljes biztonságban volna örök

1 Izai. 58, 8-11.

2 Ján. I. 4, 18.

3 Capit. Abälardi damn. 15 (Denzinger 324). Thom., 2, 2, q. 19, a. 11, Le Blanc, In Psalm. 18, n. 32 és kdv.