Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)
Második könyv. Magasztos és titokzatos összeköttetésünk Istennel, melyet a malaszt eszközöl
122 AZ ISTENI MALASZT FENSÉGE A Szentlélek kimondhatatlan benső viszonyba lép velünk és közli velünk a malasztot, mely mint az istenség atyai keblének és legszentebb szivének adománya az isteni természet és szentség részeseivé tesz. 7. A Szentlélek és általában Isten a természeti tárgyakban is jelen van. Istennek lényege végzi az isteni működéseket, azért Isten ép úgy van jelen mindenütt lényege szerint, mint működésével. A malaszt azonban Isten jelenlétét sokkal bensőbbé és egész más természetűvé teszi. A teremtményekben csak terem- tőjükként és föntartójukként van jelen. Nélküle ezek nem is létezhetnének. A kegyelem állapotában élő lelkekben azonban mint megszentelő Isten van jelen, ki önmagát adja oda nekik s őket saját lényének szentségében részesíti. A jelenlétnek ezen módja arra a módra emlékeztet, melyen az Atya a Fiúban van jelen természete lényegének közlésével. A Szentlélek pedig bennünk lakik az isteni természet sajátjának, a szentségnek kegye- lemmelteljes közlésével. A mint tehát az Atya más módon van jelen a Fiúban, mint a teremtményekben, úgy a Szentlélek más módon lakik a malaszt állapotában lévő lélekben, mint más közönséges teremtményben. jóllehet a Szentlélek minden teremtményben jelen van, jóllehet az egész teremtett természetben, mint valami templomban él s a szentírás szavai szerint: «Az Úr lelke betölti a föld kerekségét»,1 mégis egészen különös módon van a malaszttal ékesített lélek1 Bölcs. 1, 7.
