Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)
Első könyv. A malaszt lényege
ELSŐ KÔNŸV 113 nek.1 Pedig katonái nem is áldozták föl, hanem csak veszélyeztették érte életüket. Mennyivel kell tehát emelnie a malaszt értékét azon áldozatnak, melyet Krisztus érte bemutatott. A malaszt valóban oly végtelen értékű, mint az érte adott ár, mint Krisztus vére és élete. A ki megveti a malasztot, az nemcsak azokat az örök, nagy kincseket veti meg, melyeket a malaszt magában rejt, hanem azt a nagy árt is, melyet Jézus érte adott. Erre vonatkozólag mondja Emeszai szent Özséb a következő mély értelmű szavakat: «Nagyra becsülöm magam, mert Isten műve vagyok, de sokkal, összehasonlíthatatlanul nagyobbnak tartom magam, mert akkora áron váltattam meg, hogy oly nagybecsűnek látszom, mint az Isten».2 Más helyen ugyanez a szent a következőket mondja: «A kereszt mérlegére sem aranyat, sem angyalt nem fektettek, hanem magát az Üdvözítőt, hogy az ember legalább az érte fizetett árból ismerje meg saját értékét». 10. Valahányszor tehát az ember a malasztot fölcseréli a bűnnel, mindannyiszor Istenének és Urának életével, vérével és halálával játszik. Mindazt a verejtéket, melyet Jézus nagy szeretetében annyi éven át hullatott, a maga számára megsemmisíti, és a bűn örvényébe taszítja az örökséget, melyet annyi fáradsággal szerzett meg neki. Mily szörnyű a különbség ama pillanat rövidsége közt, meiyben, te ember, üdvösséged fölött határo- zasz és ama hosszú élet és keserves küzdelem közt, 1 Kir. II. 23, 14—17. 2 Honi. 6 De Pasch. (Bibi. PP. Max, VI, 638 b). Az isteni malaszt fensége. 8
