Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)
Első könyv. A malaszt lényege
110 AZ isteni malaszt fensége De nem így akarta. Hogy nekünk mennél kézzelfoghatóbbá tegye a malaszt végtelen értékét, meg akarta mutatni, hogy érte maga az Istenember sem fáradhat és szenvedhet eleget. Azért viselte el mindazt, a mit az ember csak képes szenvedni. Szenvedett s szenvedése felülmúlt minden emberi szenvedést nemcsak személyének méltósága, hanem az elviselt kínok nagysága miatt is.1 Negyven napig bőjtölt, hogy bennünket malasztjának kenyerével tápláljon, eltűrte, hogy ostorcsapásokkal fölszaggassák szent testén a húst, hogy bennünket a malaszt köntösével ruházzon, szent- séges fejét szúrós töviskoszorúval koronáztatta, hogy minket a malaszt koronájával ékesítsen, elszenvedte kezeinek és lábainak átszögezését és utolsó csepp vérének .kiontását, hogy az égi malasztot szivünkbe kiöntse. A kereszt szégyenfáján áldozta föl isteni életét, hogy a malaszt trónusára emeljen és isteni élettel töltsön el minket. 7. Valid be őszintén keresztény hivő, hogy az nem lehet csekélység, a mit Isten fia ennyi fáradsággal akart megszerezni. Mily könnyen hiszesz az embereknek, kik szabadságot, boldogságot, áldást Ígérnek és magukat a világ boldogítóinak hirdetik. Pedig ezek vonakodnak minden csekélységtől, ha arról van szó, hogy saját áldozataik árán szerezzék meg neked az Ígért javakat. Ebből láthatod, mily őszintén kívánják javadat, mennyire szeretnek s mily nagyra becsülik a javakat, melyekkel kecsegtetnek. Higyj Megváltódnak, ki kész volt érted oly nagy 1 Thom., 3, q. 46, a. 6.
