Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)

Első könyv. A malaszt lényege

Lelkűnknek elragadtatással kell eltelnie, szivünknek repesnie kell örömében arra a gondolatra, hogy Isten anyjával oly közel rokonságban vagyunk s az ég és föld királynéját teljes joggal anyánknak nevezhetjük. Mily gyengéden kell őt szeretnünk, hogy iránta hálásak legyünk. Mennyire kell törekednünk, hogy megőrizzük a malaszt nagy kincsét, mely Jézus országának tagjaivá és Mária rokonaivá avat. Mennyire kell magunkra vigyáznunk, nehogy ily kiváló fiú anyjának kegyelmére méltatlanok s Máriának érdemetlen gyermekei legyünk.

TIZENNEGYEDIK FEJEZET.

Mily nagyra becsüli maga az Isten a malasztot.

1. Az eddigiekből eléggé meggyőződhettél, keresztény hivő, hogy a malasztnak, mely annyi és oly nagy kiváltságokkal jár, végtelenül értékesnek kell lennie. Legméltóbb dicséretét azonban még nem mondtuk el, mert a malaszt végtelen becsességét csak annak az árnak végtelen értékéből ismerjük meg igazán, melyet maga Isten adott érte.

Ha a malaszt értékét igazán meg akarjuk ismerni, akkor tekintsük, mennyire becsüli maga Isten e nagy kincset. Mérjük meg Isten csalatkozhatatlan pontosságú mérlegén a malaszt értékét.

2. Mielőtt ezt tennők, ki kell jelentenünk, hogy a malaszt megmérésére tulajdonképen nincs is eszközünk, mert a mi végtelen, az nem mérhető és nem vonható számítás alá.

Valóban ennél a mérlegelésnél az emberi értelem

106 AZ ISTENI MALASZT FENSÉGE