Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 2. kötet - 67. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1904)

Harmincötödik fejezet

és rettentő fájdalmak alatt tört meg : az erős és gyöngéd asszonynak szive néha megdagad, mint a szenvedő szív. Többször megfigyelték, hogy az egyházra váró nagy válságok előtt nőtt-nagyobbodott, mintha könnyekgyülnének benne, hogy sírásra fakadjon.1 Szent és halhatatlan ereklyék ! Maradjatok mindenkorra a kolostorban és áraszszátok Franciaországra, Itáliára s az egész világra, az egész egyházra a bennetek rejlő mennyei illatot és égi fényt!

A hívek kegyelete nem tűrte meg, hogy a két szent alapító teste egymástól távol, két külön egyházban pihenjen. 1804. szeptember 29-én Mérinville, Chambéry és Genf püspöke megvizsgálta az ereklyéket, s utóda Sales két évvel később 1806. május 26-án újból meggyőződött hiteles voltukról. A két testet a hívek köztiszteletére tették ki : szalézi szent Ferencét az annecy-i székesegyházban, szent Chantalét szent Mór templomában. Ezzel még nem teljesült a hívek óhajtása. Tizennyolc évvel ezután, 1824-ben Thiollaz annecy-i püspök helyreállíttatta a Visitatio első kolostorát, 1826-ban meg Mária Krisztina, Szardínia királynéja fölépíttette a kápolnát. A két szent alapító testét ismét leányaiknak adták vissza. A király és királyné, kilenc érsek és püspök, vagy ötszáz pap és beláthatlan népsokaság kíséretében vitték a két koporsót a Visitatio kápolnájába. Szalézi szent Ferenc testét a főoltárra helyezték, szent Chantalét jobbra az első kápolnába, szorosan az apácák kórusa mellé, honnan csak kis

HARMINCÖTÖDIK FEJEZET. 505

1 A nevers-i kolostorban a szent alapítónő szivén kívül két szeme is megvan.