Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 2. kötet - 67. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1904)

Harminckettedik fejezet

416

SZENT CHANTAL ELETE.

meg.1 Végre bevették a várost, de a nővéreket megkímélték. Egy katona sem lépte át a klauzurát, még a gyümölcsöt sem bántották a kertben.

A pigneroli kolostorban is megijedtek, de a félelem csakhamar eloszlott. Harcourt gróf, a francia csapatok vezére, sokkal nagyobb sereggel állott szemben, azért írt Beaumont Anna Katalin anyának, a pigneroli főnöknőnek, hogy magát a szerzet imáiba ajánlja. Ezerötszáz frankot küldött neki, mivel jól tudta, hogy a kolostor igen szegény. Néhány nap múlva hallották, hogy Harcourt gróf legyőzte a spanyolokat.2 A tábornok, ki meg volt győződve, hogy a fényes győzelmet a pigneroli nővérek imájának köszönheti, újabb ajándékokat küldött a háznak. Több magasrangú tiszt követte példáját; az egyik húsz, a másik harminc pisztolyt adott, egy harmadik harangot ajándékozott. A háború még be sem fejeződött, s a nővérek, kik eddig sok nyomorúságot, nélkülözést szenvedtek, már szép, nagy házat vettek. Az Istent szerető lelkeknek minden sikerül. A vihar, mely megtépni akarta a fát, csak erősítette gyökereit s növelte az égbe nyúló friss hajtásokat.

Az örömbirek 1640. első hónapjaiban érkeztek Chantal anyához, ki meghatóan fejezte ki mélyen érzett háláját. Ép akkor végezte egyik művét, mely nagyon szivén feküdt, mert Isten dicsősége hatalmas eszközének tartotta. Megalapította a lazaristák házát An1 Vie de la devote soeur Jeanne-Bénigne Oojos religieuse domestique de la Visitation. Turin, 1846. p. 34.

2 Vies des quelques supérieures, p. 109.