Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 2. kötet - 67. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1904)

Harminckettedik fejezet

HARMINCKETTEDIK FEJEZET.

409

megkapták az iratokat s a turini udvar kérései napról- napra határozottabb kifejezést nyertek, bele kellett nyugodni. Chantal anya 1638. szeptember 14-én elutazott Annecy-ből.

Először Rumilly-ben szállt meg, hol nagy örömmel fogadták. Innen Chambéry-be ment, hol több napig időzött s az összes nővéreket, még a próbaéveseket is kedveskedéseivel halmozta el. Mikor egy sápadt, vézna nővér lépett eléje, jósló ajakkal mondá: «Ennek hosszú életpályát kell megfutnia». Megdöbbentek e szavakra, mert az orvosok már lemondtak a szegénykéről. Tényleg mégis hatvankét évig élt és sokáig több intézet főnöknője volt.1 A világi nővérek is a tisztelendő anya ölelésére siettek. Egyiknek kezét nyílt sebek borították, melyek mindennapi munkájában akadályozták, de alig tette szentünk kezébe, azonnal meggyógyult. Chambéry-ben még emlékeznek az esetre, mely kevésbbé fontosnak látszik, de híven mutatja, menynyire becsülte Chantal anya az engedelmességet. Szerdán, midőn az összes nővérek az ostorozást végezték, szentünk a kijelölt idő leteltével jelt adott az abban- hagyásra. Egyik nővér, ki valószinűleg nem hallotta, néhány ütéssel folytatta az önsanyargatást. Másnap, a szórakozás idején, a tisztelendő anya tudni akarta, ki volt az a nővér, ki nem engedelmeskedett pontosan. «Leányom, — mondotta neki komolyan — tudja meg, hogy a hány ütéssel többet mért magára, annyi áldozatot hozott az ördögnek.»

Chambéry-ből a Tarantaise-en át vitte útja. Utazá1 Procès de canonisation de sainte Chantal.