Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 2. kötet - 67. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1904)

Harminckettedik fejezet

404

SZENT CHANTAL ÉLETE.

ről-színre látott, tükrözött volna rajta. Senkit sem fogott el a félelem, mely legdrágább halottaink ravatalánál is eltölt, inkább vonzódtak hozzá, a növendékek alig váltak meg a halálos ágytól. Mikor a koporsóba tették, csapatostul furakodtak hozzá, hogy megcsókolják.!

Három héttel utóbb, 1637 november 18-án Bré- chard anya halt meg Riómban. Ő volt a Visitatio második leánya, rokona szentünknek, keresztanyja egyik gyermekének, több kolostor alapítója s oly hősi fokban erényes, hogy szentté avató pőrét szent Chan- taléval együtt kezdték. Mikor testét nyolc évvel később megtalálták, friss, hajlékony volt és jó illatot árasztott. Halálát azzal a buzgó áhítattal fogadta, mely minden tettében kisérte. A főnöknő gyöngéd szavakkal figyelmeztette, hogy végórája közéig: «Hogyan, anyám -— kérdé élénken — azt mondja, hogy meg kell halnom ? O mily édes e szó, megszabadulok e számkivetésből !» Nyakába borult, hogy megköszönje az örömhírt, majd a nővérekhez fordult: «Mit gondoltok e kedves anyáról, ki most hozza hirül, hogy nemsokára megyek Isten boldogító látására. Mily öröm, mekkora boldogság!» Szeme sugárzott, homloka kiderült, mikor a halál közeledett. Közönséges jelenség az igazak halálánál. Az örökkévalóság hajnala küzd náluk a földi élet alkonyával. így halt meg Bréchard anya ötvenhét éves korában. Munkás, gazdag élet szakadt meg. 1

1 Vies des premieres mères I. 427. — Szent Chantal levele Angelika anyához, 407. 1.