Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 2. kötet - 67. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1904)

Harmincegyedik fejezet

HARMINCEGYEDIK FEJEZET.

367

tőlük a legalázatosabban bocsánatot kérek és a mél- tóságos urat is megkövetem a sok kellemetlenségért, melyet okoztam».

A püspök azt felelte: «Hála Istennek, nem tapasztaltam a házban semmi rendetlenséget, de a rend dicséretes szokása szerint elégtételül mondjon el három Miatyánkot és három Üdvözlégyet». Azután Chantal anya a legutolsó helyre vonult vissza1, és öt nappal később, május 24-én Chatel anyát választották meg utódjául.

Chantal anya már útra készült, midőn szalézi János Ferenc püspök hirtelen megbetegedett és szentül meghalt. Ez a veszteség, mely érzékenyen sújtotta, még egy ideig Annecy-ben tartotta vissza. Ott volt a hivatalától nemrég fölmentett Favre anya is. Lelki gyönyörűséggel nézték a szent alapítónőt két első leánya társaságában. Néha karonfogta Favre anyát és hívta: «Nagy leányom, jöjjön, valljuk meg hibáinkat; jól esik nekünk, kik sokáig voltunk főnöknők, az alattvalók alázatosságát gyakorolni».

De Chantal anya utazását nem sokáig halaszthatta. Június vége felé elutazott Annecy-ből és miután Mou- lins-ben rövid pihenőt tartott, július 25-én Párisba érkezett. Másnap mindjárt egybegyűltek Páris első kolostorának fogadótermében a Visitatio iránt érdeklődő püspökök, velők Depaul szent Vince, Sillery komtur és a rendnek legfőbb jótevői. Meghányták1 Mémoires inédits de la mère de Mont-Saint-Jean. — Mont- Saint-Jean anya azt is mondja, hogy ez a szentnek utolsó leköszönésekor történt ; de az utolsóelőttit akarta mondani, mert az utolsó, mint látni fogjuk, egészen más körülmények között történt.