Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 2. kötet - 67. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1904)

Harmincadik fejezet

HARMINCADIK FEJEZET.

351

anya, hogy Boutteville-t és la Chapelle-t párbaj vétsége miatt a király rendeletére kivégezték, a szent anya rögtön elhatározta, hogy, ha engedélyt kap, Franciaországba utazik, hogy jelen legyen fia kivégzésénél, ki megrögzött párbajozó volt, s előkészítse a jó halálra. Nem gondolt a megaláztatással, mely érheti mind állása miatt, mind azért, hogy a bűnösnek anyja vala.»1

Ezalatt híre futott, hogy az angolok a la rochelle-i protestánsok segítségére francia partra szállnak, s hogy Toiras márki vezérlete alatt sereg indult a kiszállás meggátlására. Celsus Benignus, ki észrevette, hogy a király egy idő óta rossz szemmel nézi, ezt jó alkalomnak találta, hogy fényes haditettel kiszabaduljon kényes helyzetéből.Fölcsapott önkéntesnek, Noville, Sombran és több nem kevésbbé feszélyezett nemes társaságában.

Mihelyt szent Chantal értesült fia elhatározásáról, rögtön írt neki. Tanácsai komolyak, mint a körülmények. Ezerszer inkább aggódik lelkeért, mint testéért midőn a háború eshetőségei között látja, s föl akarja ébreszteni benne az örökkévalóság gondolatát. Kéri, gondoljon most különösen lelkiismeretével, hozza rendbe úgy, mint a halál óráján kívánná. Élénken festi a veszélyeket, melyekkel szembenéz, különösen a világ hiúságát, mely csak füst és káprázat. Végül biztosítja, hogy boldogan halna meg azért a kegye1 Marigny Lujza Dorottya tizenkettedik kézirata. Procès de béatification IL, p. 978. Lásd még La Croix anya kéziratát ugyanott p. 516.