Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 2. kötet - 67. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1904)

Tizenkilencedik fejezet

6

SZENT CHANTAL ÉLETE.

lességre. Szalézi szent Ferencnek kellett megtennie. Elhatározta, hogy mikor Mária Amáta másnap reggel szokása szerint gyónni jön, tudomására hozza a rettenetes újságot, a melyet eltitkoltak előle.

De Mária Amáta észrevette, hogy anyját valaki a társalgószobába hívta s a nélkül, hogy az okát tudná, hirtelen éles nyilalást érzett szivében, mely egészen megdöbbentette. A beszélgetés hosszú volta még jobban növelte félelmét, megvárta anyját a társalgó előtt, hogy arcvonásait megfigyelje. De az erős asszony annyira tudott magán uralkodni, hogy jóllehet szive vérzett, leánya épen nem vett észre semmit rajta. Csak beszéd közben tett néhány megjegyzést, látszólag határozott terv nélkül, a jó Isten szeretetéről, az ő szent akaratán való tökéletes megnyugvásról, hogy előkészítse a másnapra szánt szomorú újság bátor és megadó fogadására.

Másnap, miután szalézi szent Ferenc Mária Amatát meggyóntatta és nyájas beszélgetéssel lelkét előkészítette, azt kérdezte tőle: «Mondja leányom, nem vagyunk mi egészen Istenéi?» — «0 igen, püspök úr, föltétlenül.» — «És ugy-e, mindent el kell fogadnunk az ő szent kezéből, a mit reánk bocsájf?» — «Igen, uram és atyám, de — itt nagyot sóhajtott — ön azt akarja tudtomra adni, hogy férjem meghalt !» A szent csak könyeivel felelt, mire a fiatal asszony sápadtan fölkiáltott: «O Istenem, Istenem ! hátigaz? Elvetted kedves férjemet? Jaj, jaj, mit akarsz, hogy cselekedjem ?»

Chantal anya az ajtónál állt. A mint leánya panaszos kiáltását hallotta, belépett, hogy vigasztalja, báto