Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 2. kötet - 67. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1904)

Tizenkilencedik fejezet

TIZENKILENCEDIK FEJEZET.

Szent Chantal a zárdában is szerető anya marad. — Gyermekei,

unokái.

T

horens báró és fiatal nejének, Chantal Mária Amátának halála, a kit nagy fájdalma férje után hamarosan a sírba döntött, egyszerre megakasztotta a Visitatio szabályai összeállításának csendes munkáját, megtépte, megszaggatta szalézi szent Ferenc, különösen pedig Chantal anya szivét. A gyöngéd anya élete komoly veszedelemben forgott. A haldoklók szentségeit is föladták neki. Legalább megérthették azok is, kik azt hitték, hogy szent Chantal nem szereti eléggé gyermekeit, mennyire anya maradt a kolostorban is.

Fordítsuk még el kissé tekintetünket a Visitatio eredetétől s foglalkozzunk szent Chantal gyermekeivel, unokáival. Kisérjük nyilvános életéből magába vonult életébe, s keressük, megtaláljuk-e az anyát a szerzetalapítóban.

Mikor Chantal báróné elhagyta a világot, hat gyermeke közül, kikkel Isten házasságát megáldotta, csak három volt életben : két leány és egy fiú, a legidősebb. A nagyobbik leány, Mária Amáta még úgyszólván gyermekkorában férjhez ment az ugyancsak nagyon fiatal Thorens báróhoz, szalézi szent Ferenc öcscséhez. Thorens várkastélyában lakott, három mér- földnyire Annecy-től. Gyakran meglátogatta anyját a

Szent Chantal élete. II.