Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 2. kötet - 67. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1904)

Huszonhetedik fejezet

258

SZENT CHANTAL ÉLETE.

erőszakkal akar a városba hatolni? Az ég városába, igen, felelte Favre anya mosolyogva, de a föld városaiba nem, soha.

A polgármestert kissé lecsillapította a felelet, mégsem engedte meg, hogy a nővérek a városba jöhessenek. Favre anya meg nem akart visszafordulni; leszállód kocsijáról s társaival a vám környékén kis külvárosi házban telepedett meg. Közben a város atyái tanácskoztak. Elismerték, hogy a főnöknő okos és udvarias asszony. De már döntöttek. Ha csellel hatol a városba, szégyenszemre kiutasítják. így tellett el hat hónap : Favre anya nem akart távozni, a tanács pedig nem engedte meg, hogy a városba jöjjön. A buzgó apáca, ki Párisban fontos teendőket szakított félbe s most kénytelen volt a drága időt elpazarolni mert nem is remélte, hogy az akadályokat legyőzheti, nyugtalankodni, csüggedni kezdett. Az elüljáróság hiúsága volt az akadály, s ezt alig lehet leküzdeni. Chantal anya közbelépése megszüntette a múló csügge- dést. Leveleivel támogatta kitűnő leányát, kitartásra buzdította, meggyőzte, hogy az Istennek áldozott idő soha nem vész kárba, hogy épen a szenvedések és az üldöztetések terjesztik legbiztosabban a szerzeteket, mely- lyek később annál elszántabban dacolnakazivatarokkal, mennél hányatottabb volt gyermekkoruk.1 A bátorító szavak új erőt öntöttek Favre anyába, ki továbbra is kitartott, s mivel a türelem meggyőzi a világot, lassan-lassan mégis engedett az ellenség. Az ész és a hit leküzdötte az önszeretetet, a nővérek megkapták

1 Édition Migne, p. 1644.