Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 2. kötet - 67. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1904)

Huszonhatodik fejezet

HUSZONHATODIK FEJEZET.

249

hagyják el a templomot. Engedelmeskedtek is rögtön. Mit tett ezalatt szent Chantal ? A rács előtt térdelt, szemeit a szent testre szegezte, arca lángolt, de oly szerény volt, hogy nem lehetett tudni, mi ragadja el, szeretete vagy alázata. Nem látta a nővéreket maga körül, nem érezte, hogy szorítják minden oldalról, engedte a nővéreket a rácshoz támaszkodni, hogy jobban lássanak. Mozdulatlan maradt, mintha magánkívül volna. Este, hét és nyolc óra között, mikor már mindenki visszavonult, ismét eljött nővéreivel és több órát töltött imában a szent test előtt. Akkor történt, hogy bámulatos engedelmességét oly nagy csoda jutalmazta. Mikor a nép a templomot ellepte, az apostoli biztosok kiközösítés alatt tiltották a szent test érintését. A tisztelendő anya, ki magára is alkalmazta a tilalmat, mely nem reá vonatkozott, nem merte megcsókolni kezét. Másnap megkapta az engedélyt. A megboldogulthoz közeledett, hogy kezére illeszsze ajkát, mikor ez kiterjesztette karját s szelíden magához ölelte szent Chantal fejét, mintha csak életben volna. A szent jól érezte és a jelenlevő apácák világosan látták ujjainak és kezének csodálatos mozdulatát. Ma is őrzik kettős ereklyeként a fátyolt, melyet szent Chantal akkor hordott1

Miután a sírfölnyitás jegyzőkönyvét megszerkesz1 «Vosery anya és mások bizonyították előttem, írja P. Fichet, hogy látták, a mint karját kiterjesztette és szent Chantal fejét gyöngéden magához ölelte.» Vie de sainte Chantal, par le P. Fichet. V. Ö. Sonnaz Mária Amáta, Orouel Mária Franciska, Bertram de Villarousset Sarolta Lucia nővérek vallomásaival, super art. XLVI.