Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 2. kötet - 67. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1904)

XXV náriumok Iskoláiban is fokozta a munkakedvet. Az «Ébredünk» szorosabb kapocscsal fűzte össze hazánk kispapságát és megadta a küzdőteret, hol a munkás­ságban nemes versenyre kelünk, hol kipróbáljuk erőnket s megedzzük magunkat a jövő munkabírásra. Örömmel viseljük a szerkesztés nehéz munkáját, hiszen a kispapok kölcsönös szeretetének s össze­tartozásuk érzetének gyümölcsét látjuk lapunkban ; a büszke önérzet egy nemével tekintünk rá, szeretjük s szivből óhajtjuk, hogy minél többen minél jobban szeressék. Lapunk révén Iskolánk szorosabb összeköttetésbe lépett a vidéki Iskolákkal. Egyetemünk többi karának keresztény ifjúságával pedig az Oltáriszentség nagy egyesítő ereje hozott közelebbi viszonyba. Közös kincsünk, a kérlelhetetlenül következetes keresztény meggyőződés, közös reményünk, a ke­resztény Magyarország, előkészítette az utat a talál­kozásra s az eucharisticus gyűlésen az egyesült keresztény egyetemi ifjúság fényes ünnepély kereté­ben mutatta be hódolatát a legméltóságosabb Oltári­szentség előtt. Az Iskola örvendetes fellendülésének külső jelét ezenkívül az első félévi nyilvános jellegű díszülésén adta. Szentséges Atyánk, X. Pius pápa tiszteletére rendeztünk hódoló ünnepélyt, melyen fényes tanú­ságát adtuk élő hitünknek, buzgó szeretetünknek s tettre kész lelkesedésünknek. Gyűléseink sorából kimagaslik még zártkörű gyászünnepélyünk, melyen letettük a kegyelet koszorúját az egyház nagyjainak s Iskolánk elhunyt tagjainak sírjánál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom