Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 2. kötet - 67. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1904)

Huszonhatodik fejezet

246

SZENT CHANTAL ELETE.

inkább kitette magát bármely veszélynek, mint hogy betegsége miatt halasztást szenvedjen az ügy, melyet annyira szivén viselt. Sok nemes, többek közt Carignan herceg és neje is eljött, mert a vizsgálat folyama megkívánta a sír fölnyitását, hogy a földi maradványok valódiságát megállapítsák. 1632. augusztus 4-én délután 3 órakor átmentek a bírák a Visitatio templomába, hogy a sírt fölnyissák. A templom kapuit bezárták, de a végtelen népsokaság ütötte-verte. Türelmetlenül szorongtak a bejárat körül, megmászták a falakat és az ablakon át akartak betekinteni. De a főrangúak közül is csak néhányat bocsátottak be. A nővérek, Chantal anyával élükön, a rács mögött álltak, lefátyolozva, örömtől és meghatottságtól dobogó szívvel.

Ducrest, apostoli jegyző, hangosan fölolvasta a kongregációnak 1627. február 27-én kelt leiratát, melyben Frémyot Endre bourges-i érseket, Camus Péter bel- ley-i püspököt és Ramus György lőweni tanárt kinevezi apostoli biztosoknak, hogy folytassák szalézi Ferenc, Isten jámbor szolgája életének vizsgálatát. A biztosok erre a nyitott rácsozathoz közeledtek és a Szentszék nevében fölszólították a nővéreket, hogy minden kérdésükre az igazságot mondják meg. Tisztelendő Chantal anya leányai nevében ezt ünnepélyesen meg- igérte.

Az apostoli biztosok első kérdése volt: hol van a püspök teste eltemetve? Szent Chantal így felelt: «1623. június 10-én helyezték a testet a szent lecke oldalán levő sírba, miseingbe volt öltöztetve, fehér stólával és kazulával, fején ugyancsak fehér infulával,