Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 2. kötet - 67. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1904)

Huszonhatodik fejezet

242

SZENT CHANTAL ÉLETE.

atyát választotta, kiknek nagy képzelőerejük volt és gyengéd kegyelettel viseltettek a szent iránt, kinek életirásába fogtak. Munkaközben szent Chantal szolgált tanácscsal, elmondta részletesen a történteket, melyeknek szemtanúja volt, a társalgóban sorra olvastatta a szerzőkkel a kész fejezeteket s nemcsak maga imádkozott értük, hanem a rend összes házainak körlevelet írt, hogy e célra közös szent áldozást ajánljanak föl. Annyira érezte, mily nehéz feladat a szentek életét megírni, és mennyire rászorul a felső segítségre, ki Isten titokzatos működését festi a választottak szivében ! «0, mondá, ha Isten meg nem világosítana, soha róla méltóan nem írhatnánk.»1

Mikor már nyilvánosságra hozta szalézi szent Ferenc iratait és működését, szive mégsem nyugodott meg. Szemében Genf áldott emlékű püspöke szent volt, kit nemcsak ismerni kell, hanem az oltárra emelni, hogy minden keresztény tisztelje. A sírjánál naponkint megújuló csodák elég hangosan hirdették ezt, de hangosabban a szive. Tizennyolc évig a szép lélek rejtekeibe hatolt, hol nem talált oly titkos érzést, melynek magasztos emelkedettségét ezerszer ne csodálta volna. Ez a tudat jobban meggyőzte, mint bármi más.

Még nem múlt el három év a püspök halála óta, már megtette az első lépéseket szenttéavatásához. Eleinte ismételten tárgyalt szalézi János Ferenc püspökkel, a szentnek öcscsével és a genfi széken utódjával. Irt az annecy-i káptalan nevesebb tagjainak, a város

1 Édit. Migne, p. 1223.