Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 2. kötet - 67. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1904)

Huszonhatodik fejezet

HUSZONHATODIK FEJEZET.

233

az egyéni szabadságot, az örömöt és a békét, melyet el nem lehet rabolni tőlük. Chantal anya arra használta ezt az időt, hogy a magányba temetkezzék s kielégítse sóvár vágyát a csend és a lelki összesze- dettség után, mely minden nagy lelket gyötör, lia külső dolgokkal van elfoglalva. Ugyanakkor befejezte néhány a szerzetnek szóló munkáját, mire eddig nem volt ideje. A Feleletek gyönyörű könyvének utolsó simítása e korból származik. Ekkor nyert befejezést az a műve is, melyen már régóta dolgozott, hiszen tíz év örökös gondja és szakadatlan munkája fűződik hozzá, s a melyet most teljes egészében kell tanulmányoznunk.

Szalézi szent Ferenc szenttéavatásán dolgozott. A pestisnek egyebek közt az az eredménye is volt, hogy megmutatta a világnak a genfi szent püspök hatalmát és a keresztény nép benne bizó hitét. A hol a betegség kitört, a nép futott — nem oltáraihoz, melyek még nem léteztek — de sírjához, ereklyéihez, képeihez. Grenoble-ban Beaumont anya a csapás első hírére a legnagyobb bizalommal szalézi szent Ferenc arcképét függeszti a zárda kapuira. Crémieux-ben Rosset Anna Mária anya szintén a szent alapítóhoz fordul és megfogadja, hogy sírjához ezüst házacskát küld. Nevers- ben a nővérek szent Ferenc breviáriumának lapjait csókolják abban a hitben, hogy e szent érintésben biztos óvószerre találnak. Ugyanez történt Lyonban, Moulins, Crest és Valence városokban. Mindenütt a szent püspök nevét, falra aggatott képét, a szívben megőrzött emlékét tartják a legjobb szernek a csapás ellen.