Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 2. kötet - 67. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1904)

Huszonötödik fejezet

224

SZENT CHANTAL ÉLETE.

esetek hire érkezett több városrészből. Megvizsgálták a holttesteket s a pestis világos jeleit fedezték föl. Épen akkor, 1629. május 31-én Chantal anyát választotta főnöknővé az annecy-i Visitatio, hogy a Gondviselés rendelése szerint a szent álljon a rend élén akkor, mikor történetének legveszélyesebb perceit élte. Annecy veszedelmének hire villámgyorsasággal terjedt el a Visitatio francia és savoyai házaiban, hol mindenütt nagy nyugtalanságot okozott. Mindenfelől érkeztek levelek, melyekben kérték Chantal anyát, hagyja el Annecy-t és védje meg drága életét e veszélytől. Tekintélyes pénzsegitséget is kapott, bár a nyomor mindenütt nagy volt. Carignan herceg és neje levélben kérték Chantal anyát, hogy a várost azonnal hagyja el, s mikor nem birták rávenni, kijelentették, hogy a savoyai fejedelemhez fordulnak és legfelsőbb rendelettel kényszerítik rá. De hogy is remélhették, hogy a szent meghajol ilyen rendelet előtt? «Engedelmet kérek, felelte, nem merem elhagyni nyájamat, melyért bármikor is szívesen kell véremet ontanom».

Chantal anya szabadon követte vonzalmát és elhatározta, hogy a kolostort el nem hagyja, bármi történjék is. Első gondja a szerzet volt, melyet maga alapított. Körlevelet intézett a főnöknőkhöz, mely halála esetére utolsó tanácsait tartalmazta. «Midőn látja, írja, hogy mindenfelől a halál környezi, akár nagy korát tekinti, akár a betegséget, mely majd egész Annecy városát kipusztította, komolyan gondolkozott az eszközökről, melyek szerzetében megóvhatják az egységet és egyöntetűséget. Szeretetet, békét és buzgóságot kíván.