Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 1. kötet - 66. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1903)

Első fejezet

ELSŐ FEJEZET.

61

az, hogy a Berbisey-vérbe szent Bernátnak egy vér- cseppje is vegyült. 1378-ban, mikor Berbisey Perre- not a clairvaux-i szent apát rokonságából nőül vette normandi Oudette-et, a két család egyesült.1

Hogy kissé hosszadalmasabban foglalkoztunk szent Chantal őseivel, ezt szentünk egyik első életrajzírójának találó szavaival nem azért tettük, «hogy nagyra legyünk oly dolgokkal, melyekkel a világ dicsekszik, hanem mert természetesnek találjuk, először kissé megvizsgálni annak a fának gyökerét, a melynek édes gyümölcseit élvezni akarjuk».2

1572-ben, történetünk kezdetén, Frémyot Benignus és Berbisey Margit mint kétéves házasok,3 dijoni otthonukban tartózkodtak; a lakásnak azóta nyoma veszett s ma már nehéz volna megállapítani helyét.

Itt született szentünk 1572. január 23-án, keddi napon reggel hét-nyolc óra tájban. Vallásos atyja rögtön templomba vitette leányát keresztelésre;4 s mivel

1 Lévesque : Oraison funèbre de madame de Toulongeon.

2 Mémoires de la mère de Chaugy, p. 1.

3 Armorial de la Chambre des comptes, p. 55. «Benignus elvette 1570-ben Berbisey Margitot, Kolosnak, a számvevőszék tanácsos-elnökének leányát». Frémyot házasságáról semmi más adatot nem találtunk.

4 A szentnek keresztlevele elveszett s a leggondosabb kutatás sem vezetett eredményre. Úgy látszik, hogy már 1722-ben sem volt meg, mert szenttéavatása pőrének elején a pápai biztosok nem találták ezt az iratot s azért külön ülést tartottak a szent keresztségének ügyében. Az elveszett keresztlevél pótlására a a langres-i püspöktől kértek bizonyítványt; az 1710. február 12-ről kelt irat tanúsága szerint Dijon lakói katholikus vallásuak s minden gyermek részesült a keresztségben. (Procès de beatification, 3 fol., p. 674.)