Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 1. kötet - 66. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1903)

Bevezetés

48

SZENT CHANTAL ELETE

félreismert, vagy annyit ócsárolt menedékhelyeken ! Mily igazi bánatra gerjednek itt, mennyire megerősödnek ingadozó erényeik, hány immár tántorgó merít új erőt, kitartást fáradalmai elviselésére! Ki mondhatná meg, hála a kolostorok nevelőintézeteinek, e rostélyok mögött a békének és boldogságnak hány forrása nyílik a család és társadalom javára ! Innen került ki az a sok kiváló nő, kik a XVII. század díszei voltak s kik a papság és a megújult szerzetesrendek hathatós támogatásával egész Franciaországnak javára lehettek volna, ha a tizenhetedik század el nem követte volna azt a nagy hibát, hogy előidézte a tizennyolcadikat. E kornak éleselméjű és legszellemesebb hölgye, Sévigné asszony, szent Chantalnak unokája volt. Gyermekkora összekapcsolódik ősz és szent nagyanyja utolsó éveinek kedvességével, érett kora a Visitatio számtalan kolostorának alapításával, a melyekben a hires őrgrófné, távol a világ zajától, gyakran keresett üdülést és vigasztalást. Hasonlóképen Toulongeon, Grignan, Rabutin, Fayette, Hautefort, Lesdiquières és számos más úrnő, a Visitatio rendje nevelése alatt, vagy vele érintkezve, nagyrészt neki köszönheti szelleme üde illatát, jellemének komoly szeretetreméltóságát s hitének szilárd zománcát. így a Visitatio rendje fontosabb társadalmi tevékenységet fejtett ki, mint első pillanatra hinnők s igen sokat használt a XVII. századnak. S ma is, e zavaros időkben, lerója tartozását veszélyeztetett társadalmunknak: hasonló a csatornához, melyet a munkás keze a föld alatt ásott s mely elrejtve és lábbal taposva csak annál jobban önti vizét a mezők megtermékenyítésére.