Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 1. kötet - 66. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1903)
Bevezetés
44 SZENT CHANTAL ELETE bizonyára nem a Visitatio rendjét nevezné meg. Ez a gyengéd intézmény nem igen illett férfias és heves természetéhez. A szent is csak jó későn, legutoljára gondolt rá. Elsőben Kármel felé irányította figyelmét. Megszerette benne a föltétien elzárkózottságot, a szigorú bűnbánatot, az örökös szemlélődést. Midőn tervéről le kellett mondania, mert Isten, kinek más szándékai voltak, legyőzhetetlen akadályokat gördített eléje : az irgalmas nővérekre gondolt. Midőn visszatartották a szigorú kármelita-rendtől, legalább a szegények áldozattal, fáradsággal járó gondozására vágyott. Mivel pedig az irgalmas nővérek rendje ekkor még nem volt meg, maga alkotta meg 1610-ben, huszonhárom évvel Depaul szent Vince előtt s a szó szoros értelmében ő lett az első irgalmas nővér. Ezért is adta intézményének a Visitatio («Látogatás») nevet, mert főcélja volt a betegek látogatása s ez a név rajta is maradt. De megkezdett munkáját váratlan körülmény akasztotta meg és Chantal anya kénytelen volt szándéka ellenére szoros zárdái életre határozni magát, fölhagyni a szegények gondozásával és betegek látogatásával. Első tervéből csak a lelki önmegtagadásokat tartotta meg s egybekapcsolta a szemlélődő élettel. így született meg a Visitatio rendjének új alakja, az emberek nélkül, sőt akaratuk ellenére, Istennek titokszerű működése folytán, a mely semmiben sem mutatkozik annyira, mint a szerzetesrendek alapításában. Szentéletű lelkivezetője is, még inkább maga szent Chantal mondhatta: «Nem tudom, miért neveznek engem rendalapítónak ; hisz nem azt csináltam, a mit akartam, azt csináltam, a mit nem akartam».
