Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 1. kötet - 66. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1903)

Bevezetés

40

SZENT CHANTAL ELETE

előtt, mely még nagyobb pusztulást sejttetett. Mintha az egyház a két vihar közt fölhasználta volna a szélcsend idejét, minden erejét megfeszítette, hogy vigasztalást és szükséges védelmet nyújtson a jövő emberiségnek.

Elsőnek a kármelita-rend jött (1604) Spanyolországból, a hol szent Teréznek izzó lelke keltette új életre. Rajongó lelkesedéssel fogadták. A szemlélődésnek, bűnbánatnak és szeretetnek találkozása mindig vonzó hatással volt a népek szivére s a XVII. századot még sokkal jobban átjárta a vallásosság eszméje, mintsem hogy föl nem fogta volna magasztosságát. A kármelita-rend különben is megfelelt a nagy század első éveiben uralkodó fölfogásnak és szigorú életmódnak, a mely a régi szerzetesrendek fegyelmét visszaállította, Ráncé abbét a la trappe-i reformra indította ; annak a szigorú életfölfogásnak, a mely e kor dicsősége, de később majdnem veszedelme lett, mikor a janzeniz- mus a szigorúság ürügye alatt az egyház fölforgatására tört. Hozzá még XIV. Lajos elpuhultsága, udvarának romlottsága és botrányai nyugtalanították a jobb lelkeket s kívánatossá tették a kiengesztelést. Ebben rejlik a kármelita-rend gyors elterjedésének oka. Még nem lépett át a Pyreneusokon, midőn Fénelon kifejezése szerint már az egész francia egyház vágyódott utána1 s midőn megjelent, tömegesen tódultak hozzá a szigorú lelkek, a kik kívánkoztak a testi sanyargatások után s epedve óhajtották vérük néhány csepp- jével lebillenteni azt a mérleget, melynek serpenyői1 Fénelon, Sermon pour la fête de sainte Thérèse.