Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 1. kötet - 66. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1903)

Bevezetés

BEVEZETÉS.

35

Fülöp, szent Ignác, Borgias szent Ferenc, keresztes szent János, szalézi szent Ferenc, Depaul szent Vince, szent Chantal. Az igaz egyház díszei és nagyságai, mintegy tervszerűleg egyesültek abban az időben, mikor a reformáció botrányai annyi lelket döntöttek romlásba.

A kor szentjeinek nagy számánál még csodálatosabb jellemük. Mondhatnók, Isten az ő különös kegyelmével, melylyel egyházának védelmére szokott kelni, gyöngéd gondviselésével, melynél fogva még a leghálátlanabb nemzeteket is elhalmozza atyai szere- tetével, tíz-tizenkét elsőrangú nagy szentjében megszemélyesítette, kézzelfoghatóvá tette a katholicizmus- nak egy-egy nagy jellemvonását, melyet az eretnekek félreismertek, vagy elferdítettek. Szigorú arcát Milano szent érsekében láttatja, ki herceg-püspök, bíboros létére húsz éves korában oly ön megtagadásokat gyakorolt, melyek a thébai remetéket csodálatra ragadták volna. Szelíd arcát Genfnek kedves püspökében szemlélteti, kinek neve még két század távolságából is elbűvöl, a ki szeretetreméltóságával és mély tudásával hetvenezer protestánst térített vissza az egyházba. A hitnek igazán isteni terjesztését a csodatévő xavéri szent Ferencben érzékeltette, a ki alázatosságával és buzgóságával több lelket szerzett az egyháznak, mint a mennyit Luther tőle elszakított. Istennek magasztos, tiszta szeretete szent Terézben lángolt föl; a felebaráti szeretet szent Vincében; az angyali ártatlanság limai szent Rózában. De nagyon messze térnénk, beszéljünk szent Chantalról.

A reformáció korában, melyet a nagyszámú hittagadás és szégyenletes bukások oly szomorú emlé3*