Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 1. kötet - 66. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1903)
Dupanloup orléans-i püspöki levele Bougaud-hoz
20 SZENT CHANTAL ÉLETE Ennek érezzük oly gyakran hiányát a szentek életrajzaiban, ezért annyi a közepes munka. Nem készültek szeretettel. Tehát a festő, a történetíró a szeretet maga. A festőnek, az elbeszélőnek látnia kell, nem mindig szemmel, hanem szívvel. A kikből hiányzik e titokzatos érzék, elmondhatjuk róluk: «Szemük vagyon és nem látnak, fülök vagyon és nem hallanak».i A szentnek alakja föltűnik előttük a régi krónikákban, a poros foliánsokon, de nem tudják onnan kiragadni; nem elevenítik föl a maga valóságában lelki szemeink előtt, mert hiányzik belőlük a szívnek e második látása, melyet semmi sem pótolhat, a melynek titkát egyedül a szeretet, a rajongó szeretet ismeri. És mivel a szentet, kiről beszélni akarnak, nem látták a szeretetnek eme titokzatos látásával, hiányzik belőlük az ihletés alakjuk megrajzolásánál. Innen az elkerülhetetlen fagyosság : ha bennük nincsen tűz, hogyan lobogna föl előadásukban és olvasóik lelkében? Nincs szeretetük, nem is gyújtanak szeretetet. Megindulás nélkül olvassuk őket, nem érezzük, hogy szeretnünk kellene. Kimondjuk-e nyíltan az igazságot? Gyakran az írók nem annyira a szentet és erényeit adják elő, hanem önmagukat és stilusukat fitogtatják. Ezek az írók nem tudnak visszavonulni : minden lapon magukat érvényesítik. Szóval könyvet szerkesztenek össze, nagyhangú mondásokkal, írásközben 1 1 113. Zsolt. 13, 14.
