Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 1. kötet - 66. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1903)
Hatodik fejezet
206 SZENT CHANTAL ÉLETE legelsőnek kell tartani, a saját akaratunk, sőt minden más magánvélemény fölé helyezni. Mindazáltal megengedi, hogy a lelkivezető távollétében más előtt is föl szabad tárni bensőnket, mivel «bizonyos, hogy ily esetben másnak figyelmeztetéseit, útmutatását kérni s hozzá fordulni semmiképen sem ellenkezik a lelkivezetőnek tartozó tisztelettel» ; de egy föltételt szab, hogy «a lelkivezető és tekintélye mindig az első legyen». Azt is helybenhagyja, hogy bizonyos körülmények között lehet mástól is tanácsot kérni, csak azután ne történjék ez könnyelműen, kíváncsiságból, újság vagy változatosság hajhászásából és a lelkiatyának fogadott engedelmesség ne szenvedjen rangban és elsőségben. «Várakozzék csak türelmesen, fűzi tovább szalézi szent Ferenc, s ne engedjen tért semmiféle szomorúságnak, azért, hogy engem szeretne lelkivezetőjének, mert ez lehet kisértés és üres szőrszálhasogatás is. Mi különös érdeke volna abban, hogy én legyek a lelkiatyja, vagy ne, mikor úgy is tudja, hogyan érzek kegyed iránt s mikor én is tudom, milyen lélekkel van kegyed irányomban? Azt tudom, hogy bennem teljesen és tökéletesen megbízik. Erről semmiképen sem kételkedem s ez megnyugtat. Tudja meg viszont, kérem és higyje el, legjobb erőim szerint, különösen eltökélt akaratom, hogy a kegyed lelkét szolgáljam. Nem tudom kifejezni — folytatja, szép lelke áradatának szabad folyást engedve — sem jóságát, sem nagyságát nem tudom kifejezni annak az érzelemnek, a melylyel a kegyed lelke ügyét szolgálni óhajtom ;
