Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 1. kötet - 66. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1903)

Hatodik fejezet

HATODIK FEJEZET.

199

tál asszony gyónása közben eltöltötte, az a figyelemreméltó körülmény, hogy minél többet gondolt a dologra, annál inkább érzett Istenhez vonzódást, mindez el-vissza hullámzott lelkében Dijonból távozóban.

Kocsija első pihenőjéről, egy vendégfogadóból ezt a kis levélkét írta vissza a szentnek : «Úgy látszik, Isten kegyed számára rendelt engem. Óráról-órára erősebben meggyőződöm róla. Kérem a jó Istent, hogy örökre Jézus Krisztus szent sebébe fogadjon be bennünket s ott mutassa meg az utat, melyen haladnunk kell : Kegyedet őrzőangyala pártfogásába ajánlva vagyok imáiba ajánlottan, Ferenc, genfi püspök.»

Néhány nappal később, 1604. május 3-án, mihelyt visszaérkezett Annecy-be, hosszú levelet írt Chantal asszonynak 1 az özvegyek kötelességeiről. Levele kissé általános, tartózkodó, de tele szellemmel és kenetességgel, képzelőerővel, benne itt-ott megnyilatkozik a szentnek mély emberismerete. «Egy fát láttam Rómában, írja neki, melyet szent Domonkos ültetett; ki-ki ide jár megnézni és tisztelni a fát ültetője iránt való szeretetből. Ép úgy én is látván kegyedben az életszentség kívánásának fáját, a melyet leikébe az Úr Jézus ültetett, gyöngéden szeretem a kegyed lel- kületét s örülök, ha rágondolok, talán most még jobban,

1 Ugyanazon időben Dijon városnak is írt levelet, de ez a levél szerencsétlenségre elveszett. «1604. május 2. Fölolvastatott a genfi püspök úr levele, a ki köszönetét mond a város urainak. Emlékezetükbe hozza, hogy a legméltóságosabb Oltáriszentséget mennyezet alatt vigyék a beteghez s a nép lehetőleg kövesse. Az Úr Isten megáldja érte a várost.» (Dijoni levéltár.)