Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 1. kötet - 66. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1903)
Hatodik fejezet
196 SZENT CHANTAL ÉLETE Beszélik, hogy miután a szent püspök a hegység meredek oldalán fölért arra a síkságra, a melyen a szerény kápolna állott, térdeire esett a csodatevő Szűz lábainál s egy önkéntelen feltörő imádságban öntötte ki hitét, áhítatát, gyengéd kegyeletét a boldogságos Szűzanya iránt, amelyekkel szép lelke telve volt. «Üdvözöllek — mondá — édes szűz Máriám, királynője a magányosságnak, az elrejtett Istennek szűz Anyja, a ki kegyelmedet a világ zajától távol eső helyeken osztogatod; a csodára, melyet jóságod e hegyen, a hol csodatevő képed őriztetik, tenni méltóztatott, fogadom neked, hogy hű gyermeked és szolgád akarok lenni, imádságomat mind a tieiddel akarom egyesíteni és azokat is, melyeket Chantal asszony végez... Add meg nekünk minden erényedet, különösen pedig az alázatosságot.»1 Szalézi szent Ferenc, mielőtt Dijonból eltávozott volna, fehérvasárnap másnapján bucsúlátogatást tett Chantal asszonynál. «Asszonyom — mondá neki azon a méltóságos és édes hangján, a mely csak az ő sajátja volt — Isten akarja, hogy őszintén beszéljek kegyeddel. Az ő jósága adta a kegyelmet, hogy elnök leánya, a ki e szobában lakott, Sevigné asszonynak, a ki itt élte első éveit, nagyanyja; itt fogadta 1604-ben Frémyot Johanna Franciska szalézi szent Ferencet, a honnan az étang-i Miasszonyunk kápolnájába mentek». 1 Csak néhány mondatot idézünk a hosszú rögtönzésből, a mely P. Dejoux-nak a bourgogne-i ferencrendű tartományfőnöknek «Histoire de la découverte de l’image miraculeuse de Notre Dame d’Étang» című művében egész terjedelmében megtalálható. (Dijon, 1726. 8° p. 89.)
