Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 1. kötet - 66. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1903)

Hatodik fejezet

HATODIK FEJEZET.

189

denki, mint maga mondja,1 az ő kedvében járt az egész házban : a jó elnök, a kit szalézi szent Ferenc «úgy szeretett, mint édes atyját», s a kinek szép könyvtárát csodálni és tanulmányozni szívesen eljárt, azután a bourges-i érsek, a kiben a szellem és szív gyermekded jóságát találta föl s a kit «nyiltszivű és őszinte barátjaként» becsült és Chantal asszony, a kiről nem mond semmit, «félve, hogy nagyon keveset mond». «Es a számvevőszék elnöke, az ön jó testvére — teszi hozzá Frémyot-hoz írt levelében, — nem mondta-e, hogy engem szintén nagyon szeret? A kis Celsus-Benignus, Amáta is,1 2 és az egész házban engem mindenki nagyon szeretett.» Ezen előkelő környezetben, hogy úgy mondjam, szeretetreméltó keretében jelenik meg Chantal asszony szalézi szent Ferenccel való érintkezései alkalmával.

Első társalgásukból némi töredék fönmaradt, rövid darabkák, de csodálatosak, az egyiknek szelídsége, a másiknak erélye, mindkettő fenköltsége, szerénysége bájos fényben tűnik elő.

Egyik napon Chantal asszony az ebédhez kissé díszesebb, választékosabb ruhában jelent meg, mint rendesen :

— Asszonyom ! mondá neki a szent mosolyogva, tán újra férjhez akar menni ?

— O nem, méltóságos uram ! felelt az élénken.

— Csakhogy akkor, válaszolt a szent, e jelvényeket le kell raknia!

1 1604. október 8.

2 Chantal asszony két idősebb gyermeke.