Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 1. kötet - 66. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1903)
Ötödik fejezet
184 SZENT CHANTAL ÉLETE válaszolt a dijoni polgármesternek, «elhatároztam, írja neki, hogy minden akadályt elhárítok, minden nehézséget legyőzök, a mely a kitűzött napon megérkezésemben akadályozna.»1 Ugyanez időben Frémyot elnök, tudván, mily boldog lesz leánya, ha a nagy tudós és szentség hírében álló püspököt hallgathatja, elujságolta neki a dolgot és Dijonba hívta. A szent örömében ujjongva, hogy szép és megható szentbeszédeket hallgathat a böjtben, gyorsan fölkészülődött az elutazásra; s 1604. március első napjaiban a két szent elhagyta, az egyik a savoyai Annecy-t, a másik bourgogne-i Monthelont és Dijonba utazott, mindkettőjük engedelmeskedve az őket vezető láthatatlan kéznek és nem kételkedve a csodában, a mely készülőben volt. Ezt a csodát kellene elbeszélnünk; de még előbb várnunk kell s magunkat összeszednünk. Mert a hely, a melyre lépünk, szent, oldjuk meg saruink kötelékét, azaz tisztítsuk meg lelkünket s emeljük föl szivünket ama mennyei találkozás magasztosságáig, a melyet hallani fogunk. Készüljünk méltóan arra a fölséges, édes látványra, a melyet szemlélnünk adatott. 3 3 1603. aug. 25. «Fölolvastatott az Úrban tisztelendő Atyánknak szalézi Ferenc úrnak, Genf hercegpüspökének Annecy-ben kelt, s a városhoz írt levele, melyben ajánlkozik, hogy a következő nagyböjtön szívesen tart szentbeszédeket, az adventra azonban kimenti magát. Feleletben ajánlata elfogadtatott». (Dijon városi levéltára, a képviselőtestület határozatai.) Hosszú időn át kegyelettel őrizték Dijonban szalézi szent Ferencnek ezt a levelét, mostanában azonban ismeretlenül hevert a levéltárban, a hol Garnier József úr, a Côte d’Or kerület levéltárosa, tudós barátom fedezte föl újra. — Mi az eredeti szöveget idézzük.
