Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 1. kötet - 66. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1903)
Ötödik fejezet
165 ban jobban, mint a szigorú szerzetesi próbaidőben, Isten ritka alázatosságra és tökéletes engedelmességre tanította, a mely később szalézi szent Ferenc kezében nagy dolgok eszközévé lön. Eltelve az alázatosság gondolatával, Chantal asszony egy nagyfontosságú ténynyel minderre a koronát 1603. április havában tette rá. A XVII. században még seregestül találkoztak, akárcsak a középkorban, fiatal leányok, özvegyek, házastársak, a kik, habár koruk vagy kötelességük a világban tartotta is őket, részt vettek a szerzetesrendek imádságaiban és önsanyargatásaiban, elfogadták szabályaikat, kötelmeiket, szellemüket, részben ruházatukat is azon föltétellel, hogy érdemeikben, jó cselekedeteikben részesülnek és mivel nem mehettek kolostorba, bizonyos értelemben családi tűzhelyüket tették kolostorrá. A többi között két harmadrend volt különösen népszerű : szent Domonkosé meg szent Ferencé. Az első kiváltképen a bűnbánó lel- kületet neveli, a második az alázatosságot és a szegénységet. Chantal asszony az utóbbit választotta, s 1603. április 6-án fölvétette magát.1 1 íme az okirat, melyet fölvétele után Tournon atya, lyoni provincialis küldött neki, s a melynek eredetijét az apostoli kiküldött bizottság előtt boldoggá avatásakor fölmutatták : Frémyot J. F. úrnőnek a kapucinusok rendjébe fölvételéről szőlő bizonyságlevél. A jámbor úrnőnek Frémyot J. F. Chantal bárónőnek, Tournon Antal testvér, a kapucinusok rendjének provinciálisa a szent Bonaventuráról nevezett tartományban, üdvözletét küld az Úrban stb. Mivel hogy több szentséges Atya, nevezetesen pedig boldogemlékezetű V. Orbán pápa engedélye folytán szent Ferenc kisebb ÖTÖDIK FEJEZET.
