Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 1. kötet - 66. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1903)

Első fejezet

ELSÓ FEJEZET. 83 dor volt, a ki végre is leálcázottan az igazságszolgál­tatás kezébe esett.1 A sikertelen kísérletek mellett is sógora és nővére még mindig remélték, hogy Franciska Poitou-ban fog megtelepedni, állandóan foglalkoztak vele, míg Frémyot elnök levélben vissza nem kérte leányát. Öcscsének, Andrásnak, Párisba kellett mennie tanul­mányai befejezésére. Az elnök magára maradt. De meg szentünk is közel volt már huszadik évéhez és Frémyot Bourgogne-ban számára igen tisztes frigyről gondoskodott. A levél olvasása könyekre fakasztotta a két nővért, mert gyöngéd testvéri szeretettel szerették egymást, eddig mindig együtt éltek s köztük a legcsekélyebb civakodás sem volt soha.1 2 Johanna Franciska még­sem habozott. Fölkészült az útra szomorkodva, hogy el kell válnia Margittól, örülve, hogy viszontláthatja atyját, útra kelt Bourgogne-ba, a hol hosszas fáradal­mak után tiszta örömek vártak rá s hová Isten hívta, hogy itt a leghősiesebb áldozat példaképe legyen. Ilyen volt szent Chantal gyermeksége, serdülő kora, és fiatalságának első évei. Az utas néha korán reggel napfölkelte előtt kelle­mes fényt lát, mely a szemhatáron dereng, a kelő haj­nal szépsége előre érezteti a déli napnak fényét. A történetíró is ugyanezt a megindultságot érzi ama 1 La Croix Angélika anya kiadatlan emlékiratai. 2 «Egymástól nagy fájdalommal váltak el, mert mindig együtt éltek, szép egyetértésben, melyet semmi ellentmondás vagy civó- dás nem zavart meg». (Mémoires de la mère de Chaugy, ch. III.) A többi életíró is hasonlóan nyilatkozik. 6'

Next

/
Oldalképek
Tartalom