Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 1. kötet - 66. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1903)

Első fejezet

ELSŐ FEJEZET.

77

királynak «azon föltétel alatt, ha katholikussá lesz». A vár falai alatt szövegezte meg hadserege hűség- eskújét, mikor egy puskagolyó fölhasította a dobot, melyen írt. Keze sem rezdült. Más dobot kért s ugyanott folytatta az írást.

Négy-öt esztendő mult el IV. Henriknek teljes diadaláig, miközben Frémyot kockára vetette mindenét, elzálogosította javait, veszélynek tette ki életét, «többször hangsúlyozta alattvalói előtt, hogy egy gazdag államférfiúnak és vezérnek dicsőség az elszegényedés, ha vele az Istenének és királyának tett hűség- eskűjét őrzi meg».1

Szép jellemének e kiváló tökéletessége a diadal órájában még nagyobbnak mutatkozott, mint a veszedelem idején. Szerénysége és önzetlensége még elleneinek bámulatát is fölkeltette; elhalmozták dicséretekkel, de nem kápráztatta el a legmagasabb kitüntetés sem ; visszautasította a bourgogne-i tartományi törvényszék első elnökségét, sőt magának IV. Henriknek sem engedett, mikor Párisba akarta vinni; ép oly hajthatatlan volt szerénységében, mint hűségében. A tiszta jellemű nagy férfiú csak a magányt, az el- feledést, az Istennel való zavartalan érintkezést kereste. Pappá akart lenni, hogy öregségét embertársai javára szentelhesse. Ez volt egyetlen kívánsága, egyetlen vágya.1 2

1 Mémoires de la mère de Chaugy, p. 6.

2 Ezeket a kevésbbé ismert tényeket szent Chantal szenttéavatása alkalmával hiteles tanúk vallották. Számos tanú az öregebb apácáktól hallotta, a kiknek ismét maga a szent mondta el. Szívesen beszélt atyjáról és jeles tetteiről, de csak azért, hogy magát megalázza, mint a ki méltatlan leánya egy ilyen atyának.