Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 1. kötet - 66. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1903)
Első fejezet
74 SZENT CHANTAL ELETE tosabb helyet kerestem dijoni lakásomnál s azért a múlt kedden e városba vonultam. Ha bűn a királyt szolgálni s oly városba húzódni, mely O Felségének engedelmeskedik, hibáztam. Ha becsületes embernek, kit üldöznek és igazságtalanul halálra keresnek, bűn menekülni és védelmet keresni, bűnös vagyok. De ön, Uram, sokkal bölcsebb, hogy- sem ilyesmit nekem bűnül rójjon föl. S ha mindezekben hibáztam, csodálom, miért akarnak boszút állani ártatlan fiamon, testvéreimen s közeli rokonaimon, kikről két hónap óta már hírt sem hallottam ? És most bátyám azt a kegyetlen fenyegetést hozza hirül, hogy fiamnak fejét küldik meg nekem, s rokonaimon minden lehető durvaságot elkövetnek. Jól tudom, Uram, oly nemes szív, mint az öné, nem egyezhetik bele ily szörnyű, barbár elhatározásba, ez csak elleneimnek esztelen tanácsa, a kik örömest elégítenék ki szenvedélyüket az ön szép hírneve rovására, melyet annyi hősies, tiszteletreméltó tettével szerzett. Nemes érzése nyújt számomra reményt, hogy uraságod sohasem teszi magáévá e kegyetlen, embertelen gondolatot. Azonban, ha erényeinél és emberi érzelmeinél ellenségeimnek erőszakossága és haragja nagyobb volna, sajgó szívvel fogadnám a dolgot, mert any- nyira nem halt ki belőlem az atyai érzelem, hogy ez a látvány meg ne rendítene. De nyíltan kimondom, boldognak tartanám fiamat, hogy ily korán, ifjúsága virágában halhat meg a közjóért ártatlanul ; hogy sírja tiszteletreméltó lesz s inkább szerencsétlenségből, mint
