Meschler M.: A Szentlélek Isten. Elmélkedések - 65. évfolyam (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1902)
Kilencedik fejezet. Az ember
53 hegylánczainak komor fönségével, a tenger szépségével, nagyságával, hatalmával és benső bámulatos életével, a levegő és tüneményeinek változatos és káprázatos fényjátékaival, az ég- csillagainak megszámlálhatatlan sokaságával, csodálatos rendjével és bámulandó nagyságával : mind mily mérhetetlen látvány, mely a Szentiélekről beszél s annak csodáit tárja fel ! Nem fog el csodálkozás, bámulat és tisztelettel párosult félelem, mikor arra gondolunk, a ki e csodás világot teremtette s ezzel tökéletességének, hatalmának és szeretetreméltóságá- nak csak egy kis részét nyilvánította ki ? KILENCZEDIK FEJEZET. Az ember. A teremtés egész műve, ez a szép, nagy és dicső világ nem egyéb, mint annak a lénynek királyi lakása, mely fölötte áll s melyért teremtve van. Ez a lény az ember. Érte teremtett és rendezett a Szentlélek mindent, ő az értelem nélkül szűkölködő teremtésnek czélja és feje s már önmagában is pusztán természeti tulajdonságait tekintve, nagyszerű műve a Szentléleknek. Bizonyos, hogy az ember természetfölötti állapotban teremtetett és természeti adományait csak természetfölötti állapotára való tekintettel kapta. Ez értelemben igazán a Szentlélek műve. Mindamellett vannak természeti vonatkozások is az ember és a Szentlélek közt, melyeket figyelmen kívül nem hagyhatunk, hogy megtudjuk, mily közel állunk a Szentlélekhez s mily viszonyban vagyunk vele mint emberek. Természeti szempontból tárgyalhatunk az embernek 1. eredetéről, 2. természetéről, 3. az értelmetlen teremtményekhez és embertársaihoz való viszonyáról. Mindezen vonatkozások föltárják előttünk azokat az összekötő kapcsokat, a melyek az embereket a Szentlélekhez fűzik. 1. Teremtésünk története egyenesen a Szentlélekhez vezet; «Istennek Lelke teremtett engem», mondja Jób. És ha a Szentlélek az öntudatlan természet alkotásánál oly tevékeny részt vett, mennyivel inkább kellett ezt az ember teremtésénél ten-
