Meschler M.: A Szentlélek Isten. Elmélkedések - 65. évfolyam (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1902)

Nyolcadik fejezet. Az anyagi világ

NYOLCZADIK FEJEZET.

Az anyagi világ.

49'

Szálljunk le az angyalok birodalmából az emberek világába. Elsősorban a látható, anyagi teremtést értjük világon, különösen pedig a mi földünket s a mi azt közelebbről környezi, rá befolyással van. S valóban volna közte és a Szentlélek közt valami viszony? Kétségtelenül. Bármi parányi is a mi földünk, azért mégis csak része az egész teremtésnek; az Istenembernek és a Bold. Szűznek kiválasztott hazája, Krisztus szent emberségének valóságos kertje, a választottak földi országa, a szent angyalok működésének színhelye. Tehát az anyag világa van olyan fontos, hogy a Szentlélek rágondoljon s működését ráirányítsa. Foglalkozzunk most a Szentiéleknek az anyag világához való különböző viszonyaival. E viszony hármas.

1. A Szentlélek teremti a látható világot. A Szentirás gyakran tulajdonítja a teremtést a Szentiéleknek. «Az Ur igéje által erő- síttettek meg az egek; és szája lélekzete által azok minden ereje.»1 Az egyház nyelve is sokszor elevenítőnek, teremtő szellemnek hívja. És joggal, mert mint láttuk, minden külső isteni mű, mind a három személytől egyformán származik. A Szentlélek tehát a látható világnak valóban kútfeje, teremtője, sőt a teremtést különösen is neki lehet tulajdonítani, mert az a szabadság, az akarat és a szeretet műve. Mivel azonban a teremtést közönségesen az Atyának tulajdonítjuk, azért a Szentiéleknél ezt más, fönsőbb értelemben veszszük, olyanban, hogy az anyagi világ teremtett elemeit elkülönítette, rendezte s így a teremtést tökéletesítette.

Ez értelemben a Szentirás különös szerepet juttat a Szent- léleknek az anyagi világ keletkezésénél. Eleinte a teremtett elemek még rendezetlenül hevertek, a Föld az írás szavai szerint «puszta és üres vala»2, a durva, forrongó, terméketlen anyagok tömege. «Akkor az Isten lelke lebeg vala a vizek

1 Zsolt. 32, 6.

Munkálatok 65. évf.

2 Móz. I. 1, 2.

4