Meschler M.: A Szentlélek Isten. Elmélkedések - 65. évfolyam (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1902)

Ötvenkettedik fejezet. A Szentlélek rendje

393 noha minden emberi segítséget, a szövetséges fegyverek minden oltalmát, sőt még saját földi örökségét is elragadták tőle. Másrészt azonban a világ ellenséges szelleme sohasem emelkedett oly általánosan és oly nagy arányban a Szentlélek országa ellen, mint korunkban. A természetfölöttinek tagadása soha sem volt nyíltabb, a kinyilatkoztatott igazság elleni tilta­kozás sohasem volt makacsabb, a hitetlenség általánosabb, a romlottság szertelenebb, a gyűlölet és irigység a népek között sohasem volt bőszebb és kegyetlenebb, a szerencsében és boldogságban való kételkedés sohasem volt ijesztőbb. A mi századunk, különösen korunk megtestesült Szentlélek elleni bűn, annak rút és undorító kinövéseivel. És századunk­ban még egy vallás is keletkezett, mely már nevének, de különösen lényegének megfelelően kiirtani és kiközösíteni akarja a Szentlelket és az ő tiszteletét a világból. E vallás nem más, mint a részben nevetséges s szomorú spiritizmus; vallás­rendszer ez, mely a maga titokzatos és kuruzsló csodaporté­káival felpiszkálja az érzékiséget, a kíváncsiságot és a csoda­kórt, elmosódottságával kedvez minden határozatlanságnak a vallásos fogalmakban, felment természetfölötti és határozott hitigazságok elfogadásától és a látható egyházhoz való csat­lakozástól s így minden positiv vallást feleslegessé tesz és megsemmisít. Legvégső alapjában, sőt sokszor már a legköze­lebbi alapjában is nem más e vallás, mint az ördög tisztelete, hatása pedig a hittől való elszakadás és a lelkek meg­zavarodása. Szükséges, hogy a világ szellemnek szolgáljon. Isten, az igazság, a szeretet, a béke és boldogság szelleme, az embe­riség valódi kedvelője és legnagyobbb jótevője vagy az örvény, a hazugság, az istentelenség és reménytelenség szel­leme között kell választania, mely szent János szerint kezdettől emberölő.1 Mily sok ok indít tehát minket arra, hogy a Szentlelket szeressük és tiszteljük, neki hálát és kárpótlást adjunk a sérel­mekért, tiszteletének megcsorbításáért azzal, hogy buzgól­1 Ján. 8, 44.

Next

/
Oldalképek
Tartalom