Meschler M.: A Szentlélek Isten. Elmélkedések - 65. évfolyam (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1902)
Harmadik fejezet. Az istenség szivében
18 rint egyik isteni személy nem küldi a másikat, hacsak nem tőle származott. Ez a külső, időben történő küldés mindig a belső, örök származásnak következménye s egyúttal kinyilatkoztatása. Ha tehát a Fiú a Szentleiket időben küldi, akkor ő ad neki létet az örökkévalóságban. Továbbá mondja az Üdvözítő, hogy a Szentlélek az ő tanításából fog meríteni s azt fogja majd az apostolokkal közölni.1 Már pedig egy isteni személy önállóságánál és végtelen tökéletességénél fogva a másiktól semmit sem nyerhet, csak az egy osztatlan isteni természetet, az egyik személynek a másiktól való eredete módján, különben nem volna épen olyan hatalmas és tökéletes, mint a másik, nem volna igaz Isten. Ha tehát a Fiú a Szentiéleknek valamit ad, ez csak az eredet lehet. A Fiútól is származik azért. Végre az Üdvözítő egész ünnepiesen kijelenti magáról : «Minden, a mi Atyámé, enyém».2 Ez a szó «minden» nemcsak a külső hatalmat és dicsőséget jelöli, hanem a belsőt is, tehát az isteni természetnek tökéletes birtokát és azt az erőt, hogy ezt más személylyel is közölhesse. Abban pedig nincs ellenmondás, hogy a Fiú természetét más személylyel közölje; csak az ellenmondás, hogy Atyjának adjon létet, mert senki sem lehet a maga atyjának atyja. A Szentírás majd egyszerűen Léleknek,3 az Atya ígéretének,4 majd a Fiú Lelkének,5 Krisztus Lelkének 6 vagy Jézus Lelkének 7 nevezi a Szentlelket. Hogy lehetséges ez, ha a Fiú nem oly mértékben részes a Szentlélek származásánál, mint az Atya? Kétségtelen e tárgyban a szentatyák tana. A nyugoti egyházatyák e tekintetben teljesen egyetértenek. A Szentírás idézett helyeit egészen a mondott módon értik és magyarázzák. Ugyanígy tesznek a régibb görög atyák is. Szerintük az Atya a Fiúval, a Fiú a Szentlélekkel 8 közli az isteni természetet; Krisztus azért is Isten, mert a Szentleiket nemcsak küldi, hanem annak létet is ad, a Szentlélek pedig azért, mert lényét 1 Ján. 16,14. 2Ján. 16,15. 3 Máté 10, 20. 4 Ap. Csel. 1, 4. 5 Qal. 4, 6. 6 Róm. 8, 9. 7 Ap. Csel. 16, 7. 3 S. Cyrill. Hier. Catech. 16. n. 24.
