Meschler M.: A Szentlélek Isten. Elmélkedések - 65. évfolyam (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1902)

Ötvenedik fejezet. Elmélkedés a szent kilenczed előestéjén

373

ben. Hányszor nem múlt egy nagylelkű elhatározáson, egyetlen sugalmazásnak hűséges teljesítésén, hogy az utat, a mely őket a szentségre vezette, föltalálják; egyik kegyelem maga után vonta a másikat; biztosan, gyorsan futottak pályájukon, a mint ez Sirák fia könyvében oly szépen meg van írva: «Kissé meghajtottam fülemet és fölfogtam azt és sok bölcse- séget találtam magamban... Bár keveset munkálkodtam, mégis nagy nyugodalmat találtam».1

ÖTVENEDIK FEJEZET.

Elmélkedés a szent kilenczed előestéjén.

A mennybemenel ünnepének esti harangszava elhangzott. Lélekben a tanítványokkal az olajfák hegyén állunk és hiába fürkészszük az Úr dicsőségének csak egy sugarát.2 Fölvitetett a mennybe és eltűnt szemünk elől. Nincs más hátra, mint lemenni a hegyről és az ő utolsó figyelmeztetése szerint Sión hegyén, a házban csöndesen várni az Atya ígéretét, a Szentlelket.

Megkezdődtek az előkészület csöndes napjai, a pünkösdi ünnep dicső előestéje, a Szentlélek kilenczede. Mi ezen elmélkedésben föl akarunk készülni, hogy jól töltsük, azért 1. néhány indító okot fogunk erre nézve megfontolni és 2. látni fogjuk, melyik a legjobb eszköz és mód alkalmazására.

1. Bizonyára méltányos, jogos és természetszerű, hogy mi a különböző ünnepekre kiváló szorgalommal készüljünk elő. Szentegyházunk maga jár elől jó példával és így az év futásában különféle előkészületi idők vannak, a melyeket a buzgó keresztények megtartanak. Mindegyik előkészületnek megvan a maga jogosultsága, szépsége és sajátos haszna. De a nélkül, hogy túlzásba esnénk, a Szentlélek kilenczedérő! állíthatjuk, hogy ránk nézve mindenek fölött fontosnak kell lennie, mert oly tiszteletreméltó és szent, mint más alig.

1 Sir. 51, 21. 35. 2,Ap. Csel. 1,11.