Meschler M.: A Szentlélek Isten. Elmélkedések - 65. évfolyam (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1902)
Első fejezet. A Szentlélek neve
10 a Fiú? Mit nyerünk ezektől, mit egyúttal a Szentléleknek nem köszönhetnénk? Gyakran imádkozunk a mennyei Atyához és az isteni Megváltóhoz, még pedig joggal. Hisz' az utóbbi közvetítő ég és föld között és emberi természeténél fogva legközelebb áll hozzánk. De ez nem zárja ki, hogy a Szentlelket is kifejezetten ne tiszteljük. Hogy vagyunk ez ájtatossággal ? Sajnos, de való : a Szentleiket az egyesek igen kevéssé tisztelik, bátran mondhatjuk, hogy a Szentlélek tiszteletére végzett ájtatosság ritkaságszámba megy s csak néhány kiváltságos lélek becses tulajdona. Nem egy keresztény hivő úgy felelhetne, mint Efezus lakosai, kik szent Pál kérdésére, megkapták-e a Szentleiket, azt válaszolták, nem is tudják, van-e Szentlélek.1 Minden keresztény jól tudja, hogy a Szentlélek Isten ; de ha ennek a hitnek gyakorlati megnyilvánulása, az ájtatosság után kérdezősködünk, egész mást tapasztalunk. Alig tiszteljük, alig gondolunk rá. Ha ez puszta figyelmetlenségből történik, akkor nem veszi annyira rossz néven a Szentlélek, ki maga a jóság és szeretet De mindenki átláthatja, hogy ez nagy illetlenség és méltánytalanság, melyet fokozódó ismerettel és mélyebb átlátással eltávolítanunk és jóvátennünk kell. Kutassuk azért, hogyan vagyunk a Szentléleknek szóló ájtatosságunkkal, vájjon annak tiszteljük-e, a mi — Istenünknek. Mintha ma először gondolnánk komolyan az ő tiszteletére? Sajnos volna ugyan, de ezen akkor segítenünk is kell. Ezért van a pünkösdi szent idő, hogy minket a Szentlélekre emlékeztessen s iránta való kötelességünk gyakorlására buzdítson. Gondolkodjunk tehát komolyan azon, mit kívánhat tőlünk, mint Istenünk és hogyan feleltünk meg eddig követeléseinek. Szánjuk-bánjuk, ha lelkiismeretünk egyben-másban vádol ; javuljunk, igyekezzünk a magunk és az egész világ figyelmetlenségéért és hidegségéért elégtételt nyújtani. Szóval tegyük mindazt, mit majd az égben szeretnénk, ha tettünk volna, mikor ott a Szentleiket közetlenül szemlélhetjük. 1 Ap. Csel. 19, 2.
