Meschler M.: A Szentlélek Isten. Elmélkedések - 65. évfolyam (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1902)

Tizenkilencedik fejezet. A legméltóságosabb Oltáriszentség

125 fogadhassák, ha alázattal, gyermeki bizalommal, szeretettel és örömmel járulnak az isteni vendéghez : mind ez csak a Szentlélek műve, a Szentlélek szava a mi szivünkhöz, mely hazánkba, lelkünk jegyeséhez hív. A Lélek és a jegyes így kiáltanak: «Jöjj el, Uram Jézus !»1 A Szentlélek, ki bennünk lakozik, forrásához kivánkozik, hozzá akar visszatérni, kitől származik. Azonkívül mily sok szokást honosított meg a Szent­lélek az egyházban, melyek czélja az Oltáriszentség iránt az áhítatot fentartani, éleszteni. Ilyenek a különféle szép ájtatos- ságok : a negyven órai ima, az ünnepies körmenetek, az örök- imádás, különösen az Űrnapja s annak nyolczada. A Szent­lélek örökké közöttünk és a tabernakulum között lebeg, a mint már az ószövetség templomát is a legfölségesebb titok­ról szóló jövendölésekkel és képekkel töltötte be. Az ároni papi intézmény templomával, ünnepeivel, áldozataival, azután a manna, a húsvéti bárány, a frigyszekrény, az élet fája, Melkizedek áldozata mind-mind a Szentlélek művei voltak, hogy így a fönséges titok útját a világban előkészítse. 2. Még inkább érintik a Szentleiket a legfölségesebb Oltári­szentség hatásai. Az eucharistia nagy csodájának megvalósí­tásánál a Szentiéleknek semminemű küldetése nem érvényesül, hanem igen is — az áldozás hatásainál. A szent áldozás hatása általánosságban a megszentelő malasztnak és a kegyelem álla­potának megőrzésében és öregbítésében van. Akkora mértékben egyetlen szentségnek sincs meg e hatása, mint épen a legföl­ségesebb Oltáriszentségnek. Már az isteni Megváltó is e szent­ségét nevezi az élet szentségének. «A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, énbennem lakik... örökké él».2 A mint a megszentelő malaszt mintegy csirájában minden többi ter­mészetfölötti kegyelmet magában foglal, úgy tetőzi be ez a szentség a többinek hatásait, mert — czéljuk és koro­nájuk. A hatás e teljességét jelzik még a külső jelek is a kenyér és bor, az élet és erő szimbólumai. A mint a test táp­láléka földi életünket megőrzi és tovább fejleszti, úgy pótolja és gyógyítja, megőrzi és erősíti, kiterjeszti, megtermékenyíti 1 Jel. 22, 26. 1 Ján. 6, 57. k.

Next

/
Oldalképek
Tartalom