Meschler M.: A Szentlélek Isten. Elmélkedések - 65. évfolyam (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1902)
Tizenhetedik fejezet. A penitencziatartás szentsége
115 Isten előtt, mert bocsánatot nyert s vele visszanyerte eredeti ártatlanságát és azon természetfölötti érdemeit, melyeket utolsó bűnbeesése előtt szerzett. Sőt mi több, Isten a bűnöst meg is jutalmazza megtéréséért, úgy, hogy mindig gazdagabb, midőn felébred, mint mikor a bűnök álmába merült. Mily végtelen irgalom ! S hogy a bűnös ne kételkedjék azon, a mi vele történt, ott van zálogul a látható jel, a feloldozás hallható szavai. Magdolnával hallja ő is a vigasztaló szavakat: «Menj békében, megbocsáttatnak a te bűneid !» Meghatározhatja azt a napot, azt az órát, azt a pillanatot, melyben bűneitől megszabadult, s Isten saját csalhatatlan szavával s azon benső békével és vigaszszal tanúskodik a szentség határozottsága mellett, melyet a Szentlélek a megigazult bűnös szivébe csepegtet. Bizonyos, hogy az Oltáriszentség kivételével egy szentségben sem nyújtja a Szentlélek oly bőséggel az ő enyhítő, édes vigaszát, mint a bűnbánat szentségében. Valóban, mintha csak kárpótolni akarná a bűnöst a penitencziatartás keserűségéért és fáradalmaiért, mintha szeretetének és barátságának csókját akarná vele megízleltetni. A bűnbánat szentsége igazán a Szentlélek vigasztalásának forrása. Ebben is megőrzi annak a pillanatnak kedvességét, melyben létesült. Husvét estéjén először jelent meg a feltámadt Üdvözítő tanítványainak s húsvéti köszöntése a bűnbánat szentségének megalapítása volt : rájuk lehellt halhatatlanságának édes lehelletével s átadta nekik a Szentlelket, hogy a bűnöket megbocsássák. E húsvéti béke, e húsvéti öröm még most is folyton él a bűnbánat szentségében s e béke, ez öröm maga a Szentlélek. Ó, mennyi kétségbeesett és megtört szivet gyógyított és vigasztalt már e szentségben ! Hány családnak és községnek adta vissza békéjét, nyugalmát! Az egész világnak ez a legnagyobb kincsef vigasztalása, öröme : — mi volna e szentség nélkül ? Szegény tékozló fiú, csak hogy még sötétebb színben, annak minden dőreségével és hálátlanságával, megaláztatásával és szerencsétlenségével, s az is maradna mindenkorra. De a Szentlélek e szentségben folyton teljesíti a jó és irgalmas atya szerepét. Eléje siet a tévelygőnek, megcsókolja, kárpótolja minden veszteségéért, új ruhát, új lábbelit ad neki, gyűrűt von Munkálatok 65. évf.
