Meschler M.: A Szentlélek Isten. Elmélkedések - 65. évfolyam (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1902)
Tizenhetedik fejezet. A penitencziatartás szentsége
109 fegyveres», ki lelkünket fogva tartotta, száműzetett és hatalma megtörött. De ismét talpra áll, visszajön és fokozott erővel támad, ha látja, mily tiszta és ékes az ő egykori lakása. Nem szabad vele és műveivel közösséget vállalnunk, mert Krisztussal együtt eltemettettünk a keresztség által.1 A mi Krisztusra a kereszt és a sír, az ránk nézve a keresztség, összes bűneink halála. A keresztségben természetfölötti életet kezdtünk s megkaptunk mindent, mi ahhoz szükséges. Éljünk is tehát természetfölötti életet, gondolkozzuuk, beszéljünk, cselekedjünk természetfölötti módon. Ezt jelenti a só, melyet a megkeresztelendővei megizleltet a pap és a nyál, melylyel halló és szagló érzékeit megérinti. Élünk, növeljük hát életünket az által, hogy jócselekedetekkel gazdagítjuk. A keresztségben az egyház tagjai lettünk. A csók, melylyel az egyház gyermekeivé fogadott, a szent keresztség volt. Szeressük azért az egyházat, mint anyánkat s viseljük rendeletéinek és parancsainak terhét szeretettel és örömmel, mint valami arany vagy ezüst ékszert. A keresztségben a mennyei atya gyermekeiül fogadott, Fia szeretetének birodalmába hivott s zálogul magát a Szentlelket küldte szivünkbe. Szeressük azért az Istent, mint atyánkat az Üdvözítőt, mint testvérünket és a Szentlelket, mint lelkünk drága életét. Egész hívatlanul és ismeretlenül szállott a Szentlélek tiszta szeretetével gyermeki szivünkbe, hogy birtokába vegye, megvédelmezze, ápolja s zsenge korától fogva nevelje. Ő a mi legrégibb, legjobb és leghűbb barátunk. Hogy feledhetnők el az ő szeretetét! TIZENHETEDIK FEJEZET. A penitencziatartás szentsége. A második szentség, mely megszentelő malasztot ad, a penitencziatartás szentsége. Fontoljuk meg 1. miben van a penitencziatartás szentsége, s 2. mily fényesen nyilatkozik meg benne a Szentlélek. 1 Róm. 6, 4.
