Meschler M.: A Szentlélek Isten. Elmélkedések - 65. évfolyam (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1902)
Tizenhatodik fejezet. A keresztség szentsége
106 cselekedeteinek, mi fényes tanúságot tesz az eredendő bűn valódiságáról és a sátán uralmáról. Azután szimbolikus cselekmények következnek, mint a rálehelés, a fülek, a szagló érzék, a mell és a vállak megkenése nyállal és olajjal, továbbá a só megízlelése. Mindé cselekmények azt jelentik, hogy a kereszt- ség fölébreszti, előkészíti és indítja az érzékeket és tehetségeket a természetfölötti élet munkálására, így a hit ágozatainak megértésére, elfogadására és megvallására, erőt nyújt a személyes küzdelemben a gonosz ellenség ellen, kitartást ad az Isten és az egyház parancsainak megtartásában. A szentnek neve is, melyet a keresztelendőnek adnak, és a keresztszülők, kik a keresztségre viszik, azt jelentik, hogy a megkeresztelt egészen új életet kezd, hogy tulajdonképen most kezd élni, s így más nevet kap, más rokonsága, más családja, más hazája lesz. Valamint testi születésünk folytán társadalmi összeköttetésbe lépünk a családdal és az állammal, úgy a ke- resztség az Isten s a szentek nagy és dicső családjának tagjaivá, a látható egyház polgáraivá avat. Ez a keresztség szentségének egyszerű, de magas és fönséges értelme, a természetfölötti életre benne születünk, benne ünnepeljük, mint Isten és az egyház gyermekei, születésünk napját. A szent keresztség minden mozzanata, anyaga, cselekménye, szavai és hatásai ennek az egyszerű gondolatnak, de egyszersmind — fönséges igazságnak, adnak kifejezést. 2. Tekintsük most, mily viszonyban van a Szentlélek a szent keresztséggel. A keresztség kezdete, alapja a természetfölötti életnek az emberben. Azért méltán a Szentlélek művének nevezhető. S valóban mindenütt, a keresztség szertartásának minden mozzanatában ráakadunk a Szentlélek képére és működésére. Már a keresztség Ígérete határozottan a Szentiélekre utal. Olvassuk csak el az Üdvözítőnek Nikodemushoz intézett szavait. A «Szentiélekből» és a Szentlélek által születünk újjá az örök életre, sőt bizonyos értelemben «lélek» leszünk : Mi a testből születik, test az; és mi a lélekből születik, lélek az. A keresztségben elnyerjük a megszentelő malasztot és magát a Szendéiket s ezzel fölébred bennünk a lelki élet.
